Jogszabályi háttér



ÁFA törvény

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény VII. fejezete tartalmazza az adó levonhatóságának szabályait. A 120.§ a) pontja a következő:

120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított;


Azaz az adózó levonhatja az előzetesen felszámított általános forgalmi adót, ha a beszerzett terméket vagy szolgáltatást az adóköteles bevételszerző tevékenységéhez használja fel, illetve amennyiben az adóköteles gazdasági célú felhasználás csak részben valósul meg, akkor a levonási jog is csak részben illeti meg az adóalanyt.
A telefonszolgáltatás jellegéből adódik, hogy általánosságban feltételezhető a magáncélú használata. A magáncél pedig nem alapozza meg az általános forgalmi adó levonását. Ezért elvi jelentősége van annak, hogy amennyiben a telefont magáncélra is használhatják, akkor a hivatalos célú szolgáltatás-igénybevételt és a magáncélú használatot el kell különíteni egymástól, és a magáncélra jutó áfa egyáltalán nem helyezhető levonásba.
Éppen ezért a 124. § (3) szerint az alábbi szolgáltatások ÁFÁ-ja csak részben vonható le:

124. § (3) A 120. és 121. §-tól függetlenül szintén nem vonható le: a) a távbeszélő-szolgáltatást (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), b) a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64.20.13), c) az internetprotokollt alkalmazó, beszédcélú adatátviteli szolgáltatást (SZJ 64.20.16-ból) terhelő előzetesen felszámított adó összegének 30 százaléka.

Tehát a gazdálkodási tevékenységet szolgáló telefonszolgáltatás áfájának is csak a 70%-a helyezhető levonásba.

Kivéve a 125. § szerinti eseteket, így a mi esetünkben:
 

 

125. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha

e) a 124. § (3) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 30 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.

 


 

Azaz a 30%-os levonási tiltás alól abban az esetben lehet mentesülni, ha a telefonszolgáltatás teljes ellenértékének legalább 30%-a továbbszámlázásra kerül. Azaz, ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint amely ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is. Tehát közvetített szolgáltatásról beszélünk, azaz a telefonszolgáltatás ellenértékének minimum 30%-át közvetített szolgáltatásként továbbértékesítjük.

 

Érdekes helyzet, hogy amennyiben a telefont bizonyíthatóan nem használják magáncélra, csak hivatalos beszélgetéseket folytatnak rajta, akkor is igaz, hogy a számla előzetesen felszámított általános forgalmi adójának 30%-át nem vonhatjuk le a bevallásunkban.

 

Figyelem! A számviteli törvény közvetített szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseiből következik, hogy ha a szolgáltatás egy részét közvetítjük, akkor azt nem tehetjük meg egy vélelmezett mértékben, hanem csak tételes módon.

 

Tehát összegezve: a céges telefonok költsége ÁFÁ-jának a 100%-át csak abban az esetben lehet levonni, ha tételes magánhasználati kimutatás alapján a költségek legalább 30%-át továbbszámlázzuk a felhasználó dolgozók részére.

SZJA törvény

2011-től a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 70.§-a értelmében:

70. §659 (1) Egyes meghatározott juttatásnak minősül …

b) a kifizető tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás) magáncélú használata címén meghatározott adóköteles jövedelem


Tehát a telefonszolgáltatás magáncélú használata „egyes meghatározott juttatás”, amely a adóköteles, mégpedig a következők szerint:

70. §659 (5) E § alkalmazásában …

c) telefonszolgáltatás magáncélú használata címén adóköteles jövedelem: a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból

ca) a forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével meghatározott magáncélú használat értékének, vagy a kifizető választása szerint a kiadások 20 százalékának, illetve - ha magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges - a kiadások 20 százalékának,

cb) ha a kifizető a szolgáltatás nyújtója, a magáncélú használat szokásos piaci értékének vagy az összes használat szokásos piaci értéke 20 százalékának a magánszemély által meg nem térített része.


Tehát adóköteles jövedelem akkor keletkezik, ha a telefonszolgáltatásért a magánszemély nem fizet, vagy nem annyit fizet, amennyit használja és ez mérhető vagy vélelmezzük.

Amelyik vállalat nem térítteti meg a dolgozóival a magánhasználat költségét, az tipikusan a céges telefonszámla (áfával együtt) 20%-át tekinti juttatásnak, és ennek közterheit fizeti be a következő mértékben.
A kifizetőt terhelő személyi jövedelemadó alapja, az előzőek szerinti jövedelem 1,19-szerese. Az adó mértéke 16%. Ezen kívül a felszorzott adóalap után 27% egészségügy hozzájárulást is fizet a kifizető. Tehát az adó és járulékteher összesen 51,17%.

 

Nem keletkezik személyi jövedelemadó és egyéb közteher fizetési kötelezettsége a kifizetőnek akkor, ha a dolgozóval megtérítteti a magáncélra használt telefonszolgáltatás értékét. Erre vonatkozóan két lehetősége van:

  • tételes kigyűjtés vagy mérés alapján közvetített szolgáltatást számláz árbevételként a magánszemély, mint vevő felé;
  • vagy a telefonszámla áfás értékének 20%-át térítteti meg.

 




© 2004 - 2024 Codebase Kft.